Szerzők: Weiner Csaba, Muth Dániel

In: Szakpolitikai Elemzés N°2 – KRTK

Absztrakt

Az éghajlatváltozás legfőbb oka az emberi tevékenységhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás, ami nagyrészt a fosszilis energiahordozók elégetésekor keletkezik. A cél ezért a kibocsátás csökkentése. Ha a kibocsátásnak ára van, akkor a lakosság és a gazdasági szereplők változtatnak a szokásaikon, hogy minél kevesebbet kelljen fizetniük. Ilyen árazási mód a szén-dioxid-adó és a kibocsátáskereskedelmi rendszer (emissions trading system, ETS).

Az EU 2027-től kiterjeszti az ETS-t az épületekre és a közlekedésre, hogy 2030-ig 1990-hez képest legalább 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. A fűtéshez használt tüzelőanyagok és a gépjármű-üzemanyagok áremelkedése közvetlenül érinti majd a magyarok jólétét.

A szén-dioxid-árazás elfogadottságát alapvetően az határozza meg, hogy az emberek hogyan vélekednek az igazságosságáról és a hatásosságáról. A szén-dioxid-árazás arányaiban nagyobb terhet ró a szegényebb háztartásokra, a fűtőanyagok és a gépjármű-üzemanyagok iránti kereslet pedig viszonylag rugalmatlan, és az alternatívák, például a hőszivattyú és az elektromos autók költséges beruházások. A szén-dioxid-adó viszont jelentős bevétel az államnak, amit vissza tud forgatni a gazdasági, társadalmi és környezeti feltételek javítására, amivel növelhető az elfogadottság.

Az elemzés célja, hogy bemutassuk, mekkora Magyarországon a szén-dioxid-adó lakossági elfogadottsága és a fizetési hajlandóság, és a különféle bevétel-visszaosztási intézkedések hogyan változtatják meg ezeket.

A Weiner, Cs., Muth D.: Ki, mennyit és milyen feltételekkel fizetne szén-dioxid-adót Magyarországon? bejegyzés először VGI-én jelent meg.